Írta: Zellei Dóra
Saját YouTube-csatornája, rádió- és tévéműsora, website-ja van, írt két könyvet, rendszeresen tart előadásokat, az egyik vezető osztrák kommunikációs cég egyik szakértője, nem mellesleg pedig versenyszerűen síel, nemrég a Cortina d’Ampezzóban megrendezett világbajnokságon képviselte Magyarországot. És még csak 17 éves. Nem véletlen, hogy Trunk Tamást a Z generáció egyik legjelesebb képviselőjeként tartják számon. Sorozatunk záró részének főszerepét ő érdemelte ki. Megkérdeztük, milyen volt az elmúlt egy éve, és hogyan látja, miként vette az akadályokat az ő generációja.
Tomit saját tapasztalatai arról győzték meg, hogy az tette jól, aki szembement a széllel. Mint például ő.
„Ahogy beköszöntött a járvány, szinte már trendé nőtte ki magát nem csinálni semmit. Hogy fogjuk vissza magunkat, húzódjunk vissza, és ne kezdjünk bele új dolgokba. Csak várjunk, és evezzünk át ezen a furcsa és nehéz időszakon. Hát én erre alkalmatlannak bizonyultam… Szerintem nincs az a helyzet, amit ne lehetne kihasználni. És ha százszor nehezebb is, nem szabad megpihenni, menni kell előre. Nem lehet azt gondolni, hogy majd egyszer csak attól jobb lesz, hogy megváltoznak a körülmények. Az eredményekért nekünk is tenni kell, sőt, most kell csak igazán! Szerintem ez az igazi új generációs felfogás. Természetesen teljesen jogosan, voltak, akik negatívan élték meg ezt az időszakot… Mert a szakmájukat, a családjukat érték veszteségek. Bevallom, sokszor nem is szívesen mesélem el, mennyi minden jó történt velem. Hiába tudom, hogy én ezekért az eredményekért megdolgoztam, mégis lelkiismeret-furdalásom van miatta.”
Tomi azt mondja, az elmúlt esztendő volt eddigi élete legfelkavaróbb és leginkább ellentétekkel teli időszaka.
„Emlékszem, tavaly tavasszal épp prezentálni készültem egy nemzetközi konferencián, ráadásul bőven benne voltam a síszezonban – majd hirtelen minden bezárult, és otthon maradtam. Először el sem akartam hinni az egészet. Bármennyire is szeretek itthon lenni, sokkot kaptam. Aztán rájöttem, attól, hogy nem mozdulok ki, nem kell passzívnak is maradni. Az akkor készülő könyvem koncepcióját, aminek a címe végül Kintsugi lett, újragondoltam. A kanapén ülve jártam be miatta a világot. Másfél hónap alatt 19 inspiráló külföldi fiatalt interjúvoltam meg arról, miként is élik meg ezt az időszakot. Közben pedig rá is jöttem, hogy a legnagyobb hibát akkor követtem volna el, ha nem nyitok, és csak a saját szemszögemen keresztül figyelem az eseményeket. Sokat tanultam a történeteikből, élményeikből.”
Az iskolai életén egyébként a vírus nem változtatott. Az osztrák, síelésre és gazdaságra fókuszált sulija mindig is egyetemi jellegű.
„Szerencsére nagyon támogatóak voltak velem, én pedig ezt a bizalmat meghálálom, nem élek vele vissza. Rendszeresen jelzem, hol tartok a tananyaggal, és a vizsgákon pedig szállítom az eredményeket. De ahogy a sulit, úgy a sportot sem hanyagoltam el, bár a sípályák becsuktak, egy nagyon komoly kondi felkészítést vittem végig. Nyáron pedig új terepen is kipróbáltam magam. Rég bennem volt, hogy a barátaimmal közösen készítsünk egy számot. Ezt is megvalósítottuk, a Crazy Life azóta már egymillió kattintásnál tart.”
Ősszel valamennyire visszatért az élete a rendes mederbe. Bár nehéz volt még utazni, illetve még nehezebb felkészülni, Tomi nem adta volna fel a síszezonját semmi pénzért.
„Nagyon büszke vagyok rá, hogy még jelentős pontot is javítottam! Szinte hihetetlen, hogy a mostani szezonban, ilyen fenekestől felfordult körülmények között is, vagy harminc országot jártunk be. A kulisszák mögött heti három Covid-teszt és több mint 120 ezer megtett kilométer volt. A szüleim természetesen utaztak velem, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik, hiszen rengeteg áldozatot követel ez az életforma tőlük. Őket például nagyon féltettem, nehogy valami bajuk legyen… Nagyon igyekeztem az én fiatalos energiámból lelkileg támogatni őket. Igaz, hozzáteszem, nekem is alkalmam volt tőlük rengeteget tanulni. Szerintem egyébként a mi generációnk összességében így volt a szüleivel, hiszen be kellett látnunk: mi, fiatalok, akik náluk jóval inkább használtuk az új technikákat, ebben az időszakban csak kullogtunk utánuk… Mert amikor arról volt szó, hogyan adjunk gyors digitális választ egy felmerülő problémára, már elvéreztünk. Szerintem a felnőttek legtöbbje nemcsak hogy felvette a tempót, de le is hagyott minket – rengeteget tanulhattunk tőlük. Ez az időszak egy nagy közös tapasztalat volt, amiből hiszem, hogy hosszú távon mindannyian profitálunk.”
A generációja szakértője
Tomit tavaly év végén egy fantasztikus lehetőség találta meg. Az egyik vezető osztrák kommunikációs ügynökség, a Campaigning Bureau szerződtette le, mint új generációs szakértőt.
„A mai napig alig hiszem el, hogy igazi példaképeknek lehetek a partnere. Zseniális projektekben vehetek részt, melyek idén fognak kiteljesedni.”