Írta: Zellei Dóra
Kormos Anettet a stand up-műfaj szerelmeseinek nem kell bemutatni – az első hazai női előadóként tartják számon. Az egyedi, szinte már mufurc előadásmódján túl különös ismertetőjegye még pikírt humora, ami nem csak a színpadról lehet ismerős. Sokan nem is tudják: Anett pluszban nemcsak elismert újságíró, de az RTL Klub sikersorozatának, A mi kis falunknak a vezető forgatókönyvírója is volt, jelenleg a Mintaapák vezető írója. Figyeli és követi is a kulturális trendeket, így nem véletlen, hogy őt kérdeztük: most, hogy lesz egy kis időnk szusszanni, milyen sorozattal kapcsolódjunk ki?
Ezeréves ikon
Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy Anett egyik legfontosabb munkaköri kötelessége több mint irigylésre méltó…
„Rengeteg sorozatot nézek, ami nekem valójában nem csak kikapcsolódás. Szakmai szemmel figyelem őket, olykor jegyzetelek is közben. Olyan gyorsan fejlődik a sorozatgyártás – mind technológiájában, mind dramaturgiájában, mind pedig művészeti értékében –, hogy másképpen nem lehetne követni a trendeket. Ráadásul ma Magyarországon a sorozatírói oktatás nincs is azon a szinten, hogy valódi lehetőséget nyújtson arra, hogy elhelyezkedj a piacon. Ezért egy lehetőséged marad, ha piacképessé akarsz válni és meg is akarod azt őrizni: képezned kell magad.”
Anett szerint egyébként minden idők legjobb sorozata nem egy mai darab.
„Számomra az egyik legikonikusabb széria az ezeréves Maffiózók, amire hivatkozni sem szabadna, mégsem lehet kihagyni! Mesterien van összerakva – egyrészt a mondanivalója a mai napig hiteles és aktuális, másrészt olyan újszerű építkezési technikák vannak benne, amelyeket a mai, modern sorozatok is alkalmaznak. Ezért, aki azokat szereti, ezt is fogja. Ha nem láttuk még, érdemes belenézni. Hasonlóan uniszex, de sokkal újabb sorozat a Nagy pénzrablás. Azt hinnénk, egy bankrablásos filmben nem lehet új a nap alatt, és mégis. Nagyon fordulatos és sodró a sztorija.”
Ám például nincs ilyen jó véleménnyel a Nicole Kidman és Hugh Grant nevével fémjelzett vadiúj Tudhattad volna című miniszériáról.
„Nem hogy nem nyűgözött le, szerintem egy nagy bullshit, aminek nagyobb a híre, mint az értéke. És bevallom, engem feszélyezett, mennyire mű az egész. Nem tudtam mást nézni, mint Nicole Kidman viaszbábúvá merevedett arcát. Még a haja is hamisnak hatott, mintha egy tökéletes parókát húztak volna a fejére. Hogy mondjak viszont a maga természetességében egy jó ellenpontot, az a Jobb idők című sorozat. Minden anyának tiszta szívből ajánlom. Egy színésznő mindennapjait dolgozza fel, akinek mindhárom gyermeke teljesen más személyiség, épp ezért rengeteg a konfliktus köztük. Nem láttam még soha semmit, ami ennyire őszintén ábrázolná az anyaságot, úgy, hogy közben a cseppet sem szirupos valóság mégsem nyomasztó, hanem szórakoztató. Szülőként pont az ilyen helyzetkomikumokban hiszek. Mert szerintem az anyaság minden napja egy igazi kihívás, amit csak őszintén érdemes megugrani. És bizony, az őszinteség van, amikor nem tetszetős… Mégis, a legegészségesebb megoldás az összes közül.”
Örökifjú Jóbarátok
Az, hogy Anett a négy fal között éli a mindennapjait, számára nem jelent újdonságot, hiszen az írás eleve egy home office-műfaj.
„Szívesen mondanék olyat, amitől szimpatikus leszek, de be kell hogy valljam, én szeretem ezt a visszahúzódó életmódot. Valójában nagyon kevés embernek a társaságában érzem jól magam. A gyerekeim az egyetlenek a világon, akikért hajlandó vagyok egyáltalán kompromisszumot bevállalni. Anna és Emma már elég nagyok – 13 és 14 évesek – ahhoz, hogy ellegyenek egymagukban is, már nem igénylik, hogy szórakoztassam vagy lekössem őket. Na jó, egy Monopolyra vagy egy végtelen dobble-zésre bármikor vevők, ha én sem vagyok hozzá elég fáradt, de inkább a nagy beszélgetések korszaka ez, amit én is nagyon élvezek. Már jó velük fecsegni, saját gondolataik vannak, okosan meg is tudják fogalmazni, és nagyon szórakoztató a társaságuk. Többnyire. Mert néha persze az agyamra is mennek, dehát kiskamaszok, végülis ez (is) a dolguk. Érdekes, mennyire más a tempójuk, az érdeklődésük, az egyik megállás nélkül olvas, a másik inkább kézműveskedik: rajzol, fest, varr, amit csak el tudsz képzelni. A közös pont a lovaglás, ami egy rettenetes pénznyelő, de legalább kint vannak a friss levegőn, nem a mobiljukat nyomkodják. És persze ott a film- és a sorozatnézés is, mint közös program. Persze, hogy mit nézünk, az közös döntés…vagyis közös döntésnek álcázott anyai behódolás. Semmit sem szeretnek ugyanis, ami egy picit is szomorkás vagy elgondolkodtató. Ezért meg kell adnom magam a könnyed, szórakoztató, romantikus tinifilmeknek… Nem tagadom, van, hogy nem bírom tovább, és muszáj megsétáltatnom a kutyát… Ami viszont közös kedvencünk, az a Jóbarátok. Velem együtt imádják, betéve tudják, nem is tudom őket megfogni a Friends társasjátékban.”
Sorozatot bármikor, stand upot soha
Anett amennyire szívesen néz sorozatokat, annyira kerüli a stand up előadásokat. „Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok képben, tudom, kire mi jellemző, de a friss anyagoktól távol tartom magam. A poénok ugyanis ragadnak, ezért nem szabad hagyni, és könnyen felmerülhet a plagizálás gyanúja. Ráadásul, mivel én írok is, sokszor már magam sem tudom, hogy valamit én találtam ki vagy hallottam valahol.” Hogy honnan van akkor az ihlet? A legnagyobb közhely a válasz: az élet a legjobb forgatókönyvíró. „Mindenkivel ugyanazok a dolgok történnek meg, ezért fontos, hogy egy jó stand up-os jó szerkesztő is legyen. Kiszínezni, más kontextusba helyezni helyzeteket – így lesznek különlegesek azok a szituációk, melyek egyébként másokkal is megesnek. Az én külföldi kedvenc stand uposom egyébként Louis C. K., aki a zaklatási botránya miatt most nem túl népszerű, de ettől még amit a színpadon csinál, abban nagyon jó, érdemes rákeresni.”