Szöveg: Zellei Dóra Fotó: Zsólyomi Norbert Smink: Zilahi Zsanett Haj: Radván Simon Stylist asszisztens: Rajki Ági
Hatalmas a mosolya, rakoncátlanok a tincsei, azt gondoljuk, azt a cserfes kislányt fogja még mindig idézni, aki Hanna szerepében a szemünk előtt nőtt fel a Barátok köztben. Nagyon meglepődünk, Nyári Dia ugyanis nem ilyen. Nem hogy nem zsizseg, hanem árad belőle a nyugalom. Nem hogy nem csacsog, hanem akkor szól, ha kérdezik. Nem csak hogy tökéletesen áll neki a legújabb trend, de tudja is viselni az extravagánsabb darabokat is, született modellként pózol a kamerák előtt. Szépen csendben egy igazi díva lett az egykori szomszéd kislányból…
Tudatosan vagy ilyen kontrollált?
Ha volt is benne tudatosság, már rég rutinná vált. Világéletemben sportoltam, versenyszerűen szinkronúsztam, színházban játszom ötéves korom óta – egyszerűen olyan közösségek részei voltam, melyek megkövetelték tőlem a fegyelmezettséget. Ilyenné formáltak. Távol áll tőlem az idegeskedés, inkább a megoldásokat keresem, nem a feszültséget. Nem jellemző rám, hogy bármiért kiborulnék.
Olyan azért csak van, aki képes egy pillanat alatt kihozni a sodrodból?
Akiket a legjobban szeretek, persze azok sok mindenre képesek… (neveti el magát) Közülük is kiemelkedik a gyerekem. Csak nekem is van olyan, mint minden anyukának, amikor elpattan a húr… Ami viszont, a hétköznapi hisztiken túl sokkal jobban felidegesít az az, ha azt látom a környezetemben, hogy valakit semmibe vesznek. Az igazságtalanság, a tiszteletlenség az, amiért ugrok is, harapok is. De egyébként tényleg harmonikusan működöm, nem vagyok egy stresszes alkat.
Akkor veled könnyű jóban lenni – és mennyire nyitsz mások felé? Régi vagy új barátaid vannak inkább?
Két-három fontos barátságom van, az egyikük 15 éves, a gimi óta tart. Pont a múltkor gondoltunk bele, hogy több ideje vagyunk együtt, mint egymás nélkül… Igen, ragaszkodó típus vagyok, akiket szeretek, azokért mindent megteszek. De mivel társasági ember vagyok, próbálok nyitni is, vannak friss, de mély barátságaim.
És mi az, amiben szerinted fejlődhetnél?
Az önpromóban (neveti el magát). A bizonyítási vágyat kiskoromtól hozom magammal. Mindig is akaratos voltam, amit a fejembe vettem, azt véghez is vittem. Viszont ott van a kishitűségem is, amit mégis nehezen vetkőzök le. Ma már megértettem, hogy mindez azért van, mert gyerekként kevesebbet dicsértek, mint amire én vágytam volna. Pont ezért ott maradt bennem egy örök kérdőjel: vajon elég jó vagyok? Emiatt van, hogy egy határon túl megáll bennem a törekvés – nem csap át törtetésbe. Nem vagyok annyira könyöklős, amennyire ez a világ azt megköveteli. Tőlem távol áll, hogy felhívjak egy rendezőt, amikor meghallom, hogy castingot tart. Azt gondolom, hogy azért nem hívott ő fel, mert biztos van nálam jobb. És ha majd én is az leszek, az én telefonom is csörögni fog. Pedig simán lehet, hogy szimplán csak nem jutottam az eszébe, és akár gondolkozna is bennem. Ez az, amit még tanulnom kellene – hogy az egészséges határok között megtanuljam a magam érdekeit érvényesíteni.
De erre például neked nagyon jól jöhetett az Instagram, nem? Egy felület, amit arra használsz és úgy, ahogy csak te szeretnéd. A sikered pedig egyértelmű: közel kétszáz ezer ember követ téged.
Igen, bár hozzáteszem, hogy amikor megcsináltam a profilom, eszembe sem jutott, hogy ez egy ekkora közösséget fog körém teremteni. Furán is néztem a barátnőmre, aki azt bizonygatta nekem, hogy higgyem el, ez lesz a jövő. Én csak azért csatlakoztam, mert szerettem volna egy csatornát, ahol közvetlenül kapcsolatba léphetnek velem azok, akiket érdekel a lány, akit a Barátok köztben látnak a képernyőn. Aztán ráéreztem a lehetőségre, arra, hogy itt lehetek kreatív is, hogy valójában azt csinálok és olyan formában, ahogyan csak elképzelem… Nem tagadom, ezt nagyon élvezem is, de persze látom a kétélűségét a dolognak. Hiszen azoknak, akik nem értik, vagy nem megfelelően használják ezeket a közösségi felületeket, tudja az önbecsülésüket rendesen rombolni.
Volt olyan posztod, amire úgy emlékszel, hogy az adta meg a lendületet az oldaladnak?
Nem, nincs, és ez szerintem jó is így. Szépen, lassan, fokozatosan lettünk többen, minden hatásvadászat nélkül. Nekem célom volt az, hogy itt úgy legyek önmagam, úgy maradjak hiteles, hogy azért legyen egy határ, amin túl nem engedek már senkit. Bennem ugyanis nagyon megmaradt egy élmény, jó pár évvel ezelőttről. Sétáltam a kisfiammal, aki alig volt pár hónapos, toltam a babakocsiban. Odajöttek hozzám fiatal lányok, benéztek a kicsihez, és nagyon kedvesen elkezdtek hozzá beszélni: „Zéti, milyen aranyos baba vagy, mennyire szeretünk téged”. Emlékszem, milyen jólesett, hogy ilyen kedvesek, de közben meg is rémített az, hogy ezeknek a számomra teljesen ismeretlen embereknek érzései vannak az én kisfiam irányába… Akkor volt az a pont, amikor megértettem a helyzet felelősségét.
És hogyan éled meg azt, hogy a Hotel Margaret révén újra képernyőn vagy egy napi sorozatban?
Anyaként? Nagyon másként… Régen egy program volt, hogy a tévé előtt várjuk a sorozatot, és nézzük, most esténként minden más otthoni feladat előnyt élvez, és rendszerint utólag pótolom be a részeket. Viszont a közönség sokkal aktívabb: odajönnek, kérdeznek, dicsérnek. Ahogy múltak az évek, sokkal fesztelenebb és közvetlenebb a viszony, mint korábban volt – és ezt nagyon élvezem!
A karaktered, Betty ex-szépségkirálynő, aki nem mellesleg szépség videókat készít – mennyiben ismersz benne magadra?
Csak annyiban, hogy én is szeretem a szépségápolást, ha rajtam múlna, képes lennék órákig elleni egy drogériában vagy parfümériában. A rúzsokat kifejezetten imádom! Betty minden másban viszont távol áll tőlem – szépségversenyen sosem indultam volna, nagyon nem jellemző rám ez a fajta külsőségeken alapuló versengés. Bár szeretek adni magamra, de hogy minden percben az foglalkoztasson, mint Bettyt, hogy hogyan áll a hajam, milyen színű legyen a körmöm? Akkor sem voltam ilyen, amikor lett volna ilyesmire időm. Ma már tudom, én a lelkem mélyén mindig is egy fiús anyuka voltam. A másik karakter, Alexa sokkal inkább én vagyok: a vagányság, az autók az én világom. De Bettyt megformálni számomra sokkal szórakoztatóbb volt. Kiléptem a komfortzónámból.
Viszont a beauty dolgokon túl a divat is közel áll hozzád, elcsíptem egy mondatot a fotózáson: „De jó ez a narancsszínű blézer, én is néztem a múltkor a Mangóban…”
Időm, energiám és lehetőségem sokszor nincs arra, hogy az öltözködésemben is megmutassam, de igen, imádom a divatot. Rengeteget hordok a sok futás miatt sportos dolgokat, és a szabadidőmben is muszáj a kényelemre helyeznem a hangsúlyt, hiszen egy nagyon aktív, négyéves kisfiú anyukája vagyok. Agyonrugdosott és térdelt farmer, kantáros nadrág, póló, rosszabb időben bőrdzseki, ez vagyok én a hétköznapokon. Másképp esélyes sem lenne utolérni Zétit. Ahogyan hiába is viselnék fehér vagy bézs színű darabokat, esélyük sem maradna arra, hogy ne legyenek foltosak vagy koszosak. De talán pont ezért, kompenzálásként abszolút képben vagyok a trendekkel, figyelem a divatot, bújom az applikációkat, ismerem a kollekciókat, a high fashiont épp úgy, mint fast fashiont. Ha alkalom adódik, viselni is fogok mindent, ami most menő lesz: a magasderekú, bőszárú nadrágokat, ahogyan simán felveszem majd a biciklisgatyát is blézerrel. Nagyon élvezem, hogy ez lesz a második nyaram súlyfelesleg nélkül, így végre bevállalhatom még a hasvillantós croptopot is.
Ha már top, akkor milyen fürdőruhát szeretsz?
Ha már a top a divat, akkor idén sem az egyberészesekre fogok voksolni. Jönnek majd a bikinik, mert az a legpraktikusabb a barnulás szempontjából. Imádom a legegyszerűbb fekete vagy fekete mintás darabokat, hiszen tökéletesen lehet őket kombózni. Alig várom, hogy itt legyen az ideje!
Nemzetközi terepen
Dia győri születésű, a városi színház világot jelentő deszkáin nőtt fel. Igazi klasszikus darabokban bizonyított: a Doktor Zsivágóban, a Nyomorultakban, ahogyan a Valahol Európában című előadásban is. Nagyon büszke rá, hogy idén az egyik legjobb barátja által írt és rendezett komédiában mutatkozhatnak be, a szlovák nemzetközi színházi találkozón.