Szöveg: Zellei Dóra Fotó: Zsólyomi Norbert Styling: Haberland-Isai Anita Smink: Gyetvai Viktória Haj: Radván Simon Stylist asszisztens: Földi Fanni
Kump Edina neve egybeforrt a hazai zöldmozgalommal. Környezetkutatóként, a hulladékmentes.hu megalapítójaként rendszeresen tart online tanfolyamokat és előadásokat, ahol a szakmai alapokon nyugvó, de gyakorlati megközelítések átadását tartja szem előtt. Az szerinte már csak mellékes információ, hogy ő maga is aszerint él, amiről beszél… Pedig az eredménye döbbenetes: olyannyira törekszik a hulladéka minimalizálására, hogy átlagosan alig 10 gramm szemetet termel egy hónap alatt…
„Mindig is arra vágytam, hogy jobbá tegyem a világot. Sokáig azt gondoltam, pszichológus leszek, és a mentális egészség védelméért fogok küzdeni. De a természetközeliség mindig is az életem része volt, köszönhetően a szüleimnek. Bár kisgyerekként még városias környezetben, panelban éltünk, később már egy természetvédelmi terület melletti kertes házban. Rendszeresen kirándultunk, vízitúráztunk, sőt volt, hogy tanyasi táborba küldtek, ahol hálózsákban az istálló padlásán, szalmán aludtunk, reggelente pedig magunknak fejtük a kecsketejet. Ma már jól tudom, hogy a gyerekszobából indult minden… Az a gyerek, akivel megszerettetik a természetet, az felnőttként is tisztelni fogja.”
Amikor eljött a pályaválasztás időszaka, Edinától csak azt kérték a szülei, hogy ne menjen távol a fővárostól, mert ott kevésbé fognak tudni neki segíteni. Így a vidéki pszichológia szakok helyett más opciókat keresett – ezek egyike volt az ELTE TTK-n a környezettudomány. Mire véget ért a felvételi időszak, már azért szorított, hogy ne vegyék fel pszichológiára…
„Amikor jöttek az eredmények, és kiderült, hogy környezettudományra vettek fel, azt mondtam magamnak, nézzük meg milyen. Csináljunk végig egy tanévet, és lássuk meg, mennyire passzol ez az irány hozzám. Az első pillanattól beleszerettem! Rengeteg terepgyakorlaton vehettem részt, a természettudományok széles skálájában mélyülhettem el, és nem mellesleg szuper társaságba kerülhettem. Szinte azonnal klubot alkottunk, civil szervezetet hoztunk létre, oktatásokat tartottunk, rendezvényekre jártunk. Az már akkoriban eldőlt, hogy a hulladékgazdálkodás lesz az én területem. Engem a hétköznapi fenntarthatóság az, ami motivál, annak a praktikus, mindenki számára megvalósítható oldala, amiből mindannyian profitálhatunk. Hiszen lássuk be, nem a Föld az, amit meg kell védeni tőlünk. A bolygónkkal ellentétben mi, emberek vagyunk azok, akik védelemre szorulunk. És ha a viselkedésünk miatt az életfeltételeinknek megfelelő környezet megváltozik, akkor a mi életterünk fog szűkülni – ez egy egyszerű ökológiai szabályszerűség. Pont ezért fontos, hogy egyre többen lássuk az összefüggéseket, a rendszerszintű hatásokat. A kommunikáció szerepe épp emiatt elengedhetetlen.”
Edina széles körben hirdeti: kisebb-nagyobb környezettudatos lépésekkel hatalmas eredményeket könyvelhetnénk el, együtt. Ha például a hulladékkal megfelelően bánnánk, nem két Gellért-hegynyi kommunális szemetet termelne az ország lakossága, évente.
„Én magam is tudatosan átgondoltam, a hulladékomat hogyan tudom minimalizálni. Nemcsak szelektív gyűjtéssel, de csomagolásmentes vásárlással, sőt, újrahasznosítással is. A háztartásomban összegyűlt szemét harmadát komposztálással dolgozom fel, és ebben számomra az sem jelent akadályt, hogy jelenleg társasházban élek. Szagtalanul, csendesen, egy komposztáló vödörben trágyagiliszták végzik el a munkát. A háztartási munkák során ecetet, citromsavat, mosószódát, szódabikarbónát használunk, az eldobható eszközök helyett jórészt komposztálhatóakat.”
A többes szám első személy nem véletlen: Edina a férjével közösen alakította ki ezeket a mindennapokat, ketten együtt adják a vállalkozásuk motorját is.
„Az, hogy nő az igény, a figyelem, a tudatosság, azt mi is látjuk, és nagyon is örülünk neki. Viszont fontos látni, hogy ez a zöldgondolkodás most nagyon trendi… Ami magával vonzza a felületességet is. A cégek szintjén terjed a »greenwashing«, az emberek pedig könnyen esnek abba a csapdába, hogy álzöld megoldásokat alkalmaznak. Persze, valahol el kell kezdeni, de lényeges azt is megérteni, hogy utána kell járni dolgoknak, muszáj az összefüggéseket meglátni, ha tényleg jól szeretnénk csinálni a környezettudatosságot. Pont ezért tartom a tanfolyamokat, az előadásokat, ezért írom a cikkeimet, mert ezt egyedül, megbízható háttér-információk hiányában iszonyúan nehéz kivitelezni… Ez a nyomasztó érzés pedig könnyen el is kedvetlenítheti az embert az úttól. A saját példámból tudom: mi magunk is olyan életformát szerettünk volna kialakítani, amit hosszú távon sikerül fenntartani. A célunk a zero waste hétköznapi megvalósítása volt, vagyis a szemét- és hulladékmennyiségünk minimalizálása. De az teljesen egyéni, hogy kinél hol a határ, ki meddig tud eljutni ezen az úton, a teljesen nulla hulladék állapot célkitűzését pedig már a legelején érdemes elengedni. Egy biztos: ha a környezettudatos életvitelünkkel példát mutatunk a környezetünknek, és mások azt látják-hallják, mennyivel egyszerűbb és egyébként olcsóbb így sok minden, fognak hozzánk csatlakozni. Komfortzónán kívül nem érdemes menni, viszont feszegetni a határokat nagyon is célszerű. Különben hogyan derülne ki, hogy mi fér bele, s mi nem? Én például hobbiszinten sok területen kipróbáltam magam: készítettem szappant is. Amikor rájöttem, hogy már nem szórakoztat, és nem szeretném ezzel tölteni az énidőmet, kerestem olyan terméket, aminek számomra megfelelőek az összetevői, és azt használom azóta is. Igen, odafigyelek magamra is, az elmúlt egy évem például az egészségfókuszról szólt, a táplálkozásomat reformáltam meg, leszoktam a kávéról is. Mint az életünk minden területe, a táplálkozás is szorosan összefügg azzal, mekkora ökológiai lábnyommal élünk, így a környezeti szempontok is kiemelten fontosak voltak számomra. Szerencsére ami környezettudatos, az az esetek többségében az egészségtudatos megoldás is egyúttal. És sokat teszünk-dolgozunk azért, hogy vidékre költözhessünk. Gazdálkodni szeretnénk, veteményeskertet gondozni, egy olyan környezetet teremteni, ahol otthon, a helyemen érzem magam.”