Fotó: Zsólyomi Norbert Styling: Haberland-Isai Anita, Tóth Linda Rita Smink: Gyetvai Viki Haj: Radván Simon
A karanténidőszak, és az azzal elterjedtebbé váló home office átalakította az életünket és az öltözködésünket is. Neked ráadásul a most négyéves kislányod és egyéves kisfiad is sok változást hoztak. A te stílusodat, ruhaválasztásaidat hogyan befolyásolja mindez?
Otthon most, mondhatni, a túlélésre játszom, abszolút a kényelmes holmikat részesítem előnyben. Felveszem a pizsamára a nagykabátot, és már megyünk is az oviba. De van évente több alkalom is, amikor muszáj elegánsan megjelennem egy-egy fontosabb eseményen. Ez a kettő most nagyon nagy kontrasztban van nálam. A hétköznapokban a két kicsivel az a prioritás, hogy praktikus, kényelmes ruháim legyenek. Amikor viszont egy eseményre kell felöltöznöm, akkor szeretek különleges ruhákat választani.
Mitől különleges számodra egy darab? Mi a fontos neked, ha nagyszabású eseményre öltözöl fel?
Szeretem magyar tervezők darabjait viselni, figyelek arra, hogy ha tehetem, olyan holmikat vegyek, amelyek itthon készülnek. És azt is szeretem, ha egy ruhának története van. Most például azt tervezem, hogy anyukám egy gyönyörű, régi nadrágkosztümjét adom oda egy magyar tervezőnek, aki ezt fogja újragondolni. Szóval bár a mindennapok a kényelemről szólnak, készen állnak a szekrényemben ezek az extrább darabok arra, hogy viselhessem őket.
Sokunknak a home office-ban töltött hétköznapokban nagyon jól jön egy-egy esemény, amire ki kell öltözni. Téged mennyire dob fel, amikor valami különlegeset viselhetsz?
A munkám miatt viszonylag sokszor öltözöm át. Ha próbálok, akkor délelőtt a próbaruhába, majd újra a civil ruhámba, estére a jelmezembe, szóval van már gyakorlatom abban, hogy gyorsan váltsak különböző szituációk között az öltözködésemmel is. És mostanra lett egy rutinom abban is, hogy ha jól kell kinézni, akkor azt határozottan, hezitálás nélkül meg tudom oldani, és gyorsan átkapcsolok a hétköznapi módból a protokollszerepbe.
A kisebbik gyermeked még csak egyéves, de már több előadásban is láthatunk téged, például A kastély és a Kabaré című darabokban. Az Anna Kareninában és a Lóvátett lovagokban ráadásul férjeddel, Wunderlich Józseffel együtt szerepeltek. Hogyan sikerül mindezt egyensúlyban tartanod?
Nekem minden szempontból harmóniát hoztak az életembe a gyerekek. Nem kérdés, hogy ők a legfontosabbak, de azt hiszem, hogy a színházban is jobban tudok működni, mióta ők vannak. Magabiztosabb lettem, határozottabb, céltudatosabb – sok olyan dolgot hozott a családi élet, amit a munkában is tudok hasznosítani. Az, hogy visszatérek a munkába, nálam nem azt jelenti, hogy innentől kezdve folyamatosan sokat dolgozom. Fokozatosan újítjuk fel a darabokat, és most még nincs sok előadásom. Nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim elég mobilisak, sokat segítenek, nincs szükségünk bébiszitterre. Bár a férjemmel, Józseffel mindketten színészek vagyunk és vannak közös előadásaink, de ez havonta egy-két alkalmat jelent, amit azért nem olyan nehéz megoldani. Ezek az esték viszont kicsit kettőnkről szólnak, az oda- és visszafelé utat kettesben töltjük. Ilyenkor végre van lehetőségünk háttérzaj nélkül megbeszélni a dolgainkat, megiszunk előadás előtt egy kávét, erre a kis közös kikapcsolódásra nagy szükségünk van.