Fotó: Zsólyomi Norbert Styling: Sági Ildikó Smink: Gyetvai Viktória Haj: Barsi Balázs
– Baba, milyen lesz idén a karácsonyfa? – kérdezi édesanyja Kulcsár Edinától.
– Amilyent csinálsz – válaszolja huncutul Edina.
– Már megint én díszítem?!
– Nem, együtt csináljuk… Anya, nehogy azt mondd, hogy tavaly se segítettem!
– Hát… – válaszolja mosolyogva Kriszta, majd kitör belőlük a nevetés.
Nem csak úgy néznek ki, mintha testvérek lennének, de úgy is viselkednek egymással. Kedvesen froclizzák a másikat, de közben süt róluk a szeretet és az összetartozás. És nem csak róluk. A fotózásra elkísérte őket Edina húga, Renáta is, hogy vigyázzon a kis Ninára, míg a címlapfotózásra az anyukáját és a nagymamáját stylist, sminkes és fodrász készíti elő. Edina és Reni féltesvérek, édesapjuk a közös, mégis, ebben a nem szokványos családmodellben a négy lány közti meghitt összhang szinte tapintható.
A csoda köztünk van
Edina édesanyjáról, Jakab Krisztáról lemondtak a szülei, a nagymamája nevelte fel. Ő maga nagyon fiatalon, 18 évesen lett egyedülálló édesanya. Szinte még gyerek volt, de a Mamára mindig számíthatott.
„Nagyon szerény körülmények között éltünk, Edina dédijének 46 négyzetméteres panellakásában – emlékszik vissza. – Volt, hogy azért lehetett csak karácsonyfánk, mert találtam egyet az utcán – leeshetett egy autóról. Úgy éltem meg, mint egy karácsonyi csodát. De bármilyen szűkösek is voltak a körülmények, szeretetből sohasem volt hiány.”
Bár azóta sokat fordult Edinával a világ, nem felejtette el, honnan indult.
„Sőt, sokszor érzem: fogva is tart a múlt. Nem merem elengedni magam – árulja el. – A férjem sokkal realistább. Ők is nélkülöztek kisgyerekkorában, de Csuti maga mögött tudta hagyni ezt az érzést és az ezzel járó félelmeket. Ő értette meg velem is: nem kell mindenre igent mondani, és igenis meg kell tanulni a feladatokat másoknak átadni, mert attól könnyebb lesz az életem.”
Az, hogy a családjával sokszor a munkában is összefonódnak a mindennapjaik, szerencseként éli meg.
„Több nagy csalódás is ért, mire végképp rájöttem, akkor vagyok a leghatékonyabb, ha a családommal együtt váltjuk valóra a terveinket, bennük tudom, hogy száz százalékig megbízhatok. Így munka közben is azok vesznek körül, akiket a legjobban szeretek. Igaz, ez azt is jelenti, hogy nincsen sok barátnőm. Régebben is, ha volt pár szabad órám, biztosan a dédivel, anyuval meg a húgaimmal mentem fagyizni. Velük mindent meg tudok beszélni.”
Hirtelen harminc
Az advent időszaka Edináéknál mindig sűrű: nemcsak a Télapó és a Jézuska érkezését várják, de ilyenkor ünneplik Edina szülinapját is.
„December 23-án születtem, ami valljuk be, nem túl szerencsés dátum – neveti el magát Edina. – Bár anyuék mindig törekedtek arra, hogy a családban ne folyjon össze az én ünneplésem a karácsonnyal, bulit nem volt egyszerű tartani – ilyenkor már senki sem ér rá… Számtalanszor jártam úgy, hogy azt ígérték többen is, ünnepelnek velem, aztán az utolsó pillanatban mindenki lemondta, mert már segítenie kellett fát állítani, ajándékot csomagolni… Pedig az idei szülinapomat nagyon különlegessé szerettem volna tenni, hiszen most leszek harminc. Még januárban elhatároztam, hogy a számomra legfontosabbakkal Londonba utazom, hogy bulizzunk egy nagyot. Hát ez most nem jön össze… De remélem, jövőre be tudjuk pótolni!”
Kis csoportos ünneplés
És persze, a járvány miatt az év vége sem úgy alakul, ahogyan eredetileg tervezték. Pedig ez lesz az első olyan ünnep, amikor Edináék a saját házukban karácsonyozhatnak.
„Készültünk és vártunk rá, hiszen a családi ünnepeken eddig mindig szűkösen voltunk, ezért úgy alakítottuk ki a nappalit és az ebédlőt, hogy végre legyen elég tér mindenki számára, a fának is külön helye lesz. Nagy a család, a gyerekeimnek van egy üknagymamája, két dédnagymamája, két nagypapája és nagymamája, hivatalosan, és ott vannak azok a nagyszülők, akik a második házasságok révén szintén a családunk részei. Szerettünk volna együtt lenni, de ennek most nem lesz itt az ideje a járvány miatt. Az azonban biztos, hogy nem fogunk senkit sem egyedül hagyni, kisebb felállásokban meg fogjuk ünnepelni közösen a karácsonyt. Hiszen ajándék helyett mindenki csak azt kérte, hogy végre találkozzunk… A férjem, Csuti nagymamája 95 éves, alig két kilométerre lakik tőlünk, de Ninát még csak kétszer látta, féltettük őt a vírus miatt. Ki tudja, egyébként hány ünnepet tölthetünk még vele együtt?”
Edináék nemcsak azért szerencsések, mert sokan vannak, és számíthatnak egymásra, hanem azért is, mert az idősebbek is tesznek azért, hogy az életük részesei legyenek.
„Ismerik és eltökélten használják is az online technikát, hogy láthassák, mi van a kicsikkel. Van egy külön csoportunk, ahova mindig feltöltjük a friss képeket, videókat. Egyébként pedig, az idősebb rokonaink érdekében is, nagyon visszahúzódtunk, keveset járunk el otthonról, csak egy adott körön belül éljük a mindennapokat, minimálisra csökkentettük a kontaktjaink számát azért, hogy amikor végre találkozunk, ne jelentsünk számukra veszélyt.”
Nincs felhalmozás
Edináék megbeszélték, idén csak a gyerekeknek legyen ajándékozás, de abban sem fognak túlzásba esni.
„A felesleges felhalmozás ellen vagyok – Nina például biztosan egy műanyag keretes tükörnek örül majd a legjobban, imádja magát mórikálni benne… Anyunak egyébként, ha igazán örömet szeretnék okozni, biztosan nem valami kozmetikumot vennék – sohasem sminkeli magát. Mivel fotós, annak látja leginkább hasznát, ha valami felszerelés lapul a csomagban. Igaz, két éve kapott egy csúcsszuper laptopot, azóta sem vette elő…”
„De miért vettem volna, ha a másik még jó? Majd ha annak baja lesz, le fogom cserélni. És milyen jó, hogy gondoskodtál már az utánpótlásról, ezt így kell felfogni” – válaszolja nevetve Kriszta.
Tavaly, a kis lakásukban, Edina első gyermeke, az alig másfél éves Medox miatt nem állítottak fát, nehogy magára rántsa.
„Egy nagyon jó megoldást találtam az interneten – meséli Kriszta. – Edináék falára karácsonyfa formában rögzítettem zöld girlandokat, azokra akasztottuk a díszeket – így a hangulat megvolt, de helyet nem foglalt. Idén viszont már a házukban ünneplünk, és most, hogy Medi is egyre több mindent megért, várja a Jézuskát, biztosan lesz fájuk.”
„Egy csodaszép műfenyő, mert nem szeretném, ha miattunk akár egyetlen fát is kivágnának. Már megvettem az új, nagy belmagassághoz illőt – veszi át a szót Edina. – Igaz, hogy azt miként is fogjuk rögzíteni, hogy gyerek- és cicabiztos maradjon, még nem tudjuk. De anyu erre is biztos kitalál valamit… Ugye, anya?”