Fotó: Zsólyomi Norbert Styling: Sági Ildikó Smink: Gyetvai Viktória Haj: Barsi Balázs
Ha advent, akkor karácsonyfa
„Amint beköszönt a november, nálunk már karácsonyi fényben úszik a lakás – árulja el Orsi. – A fával sem várom meg a szentestét, hetekkel azelőtt feldíszítem, így van időnk ráhangolódni az ünnepre. Öltözködésben figyelem a divatot, de a fa dekorálásakor annyira nem követem a trendeket. Mivel a házunk domináns színe a barna, ahhoz leginkább az arany illik. A fénye nekem mindig is egyet jelentett az otthon melegével. Úgy elegáns és alkalmi, hogy közben nagyon meghitt. Díszekben sem sokat variálok, mindig ugyanazokat teszem fel. Igaz, minden évben veszek hozzá pár újat, de csak olyat, ami illik a régi darabokhoz is. Az árnyalatokkal persze játszom: a bronztól a rose goldig mindegyik helyet kap. Amiben viszont már nem tartom a hagyományt, az az igazi fa állítása. Hosszú évekig nálunk is mindig nordmann fenyő állt a nappaliban, de bevallom, egyre jobban zavart, hogy végig kellett néznem, amint a szemem előtt hal meg… Úgy, hogy helyette élhetne tovább az erdőben! Pár éve ezért műfenyőre váltottunk, és nem is bántuk meg. A gyerekek szeretik, mert mesebelien műhavas, én pedig örülök, mert csodaszép, szabályos alapot ad a díszítéshez.”
Ha szenteste, akkor vendégség
„Hosszú évek óta ugyanaz nálunk a menetrend: a karácsonyt négyesben töltjük, a férjemmel és a gyerekekkel, de előtte, 24-én igazi vendégjárást tartunk. Délelőtt a párom szüleihez megyünk, ott ebédelünk, délután pedig átmegyünk a testvéremékhez. A nővéreméknek négy gyereke és hatalmas háza van, elférünk náluk kényelmesen. Hogy idén hogy alakul az ünnep, azt még nem tudjuk.
Nagyon szeretném, ha nem változna semmi. Az elmúlt hónapokban eleve takaréklángra tettük az életünket: csak a kötelező programoknak teszünk eleget, egyébként bekuckóztunk. Mi már akkor sem mentünk nyilvános helyekre, amikor még megtehettük volna. Tettük ezt azért, mert úgy döntöttünk: nem szeretnénk a nagyszülőktől ismét távol lenni. Megszámoltam, 83 napot töltöttünk tavasszal nélkülük, ami mindannyiunkat nagyon megviselt… Pedig nekünk ők az életünk részei, mindig nagyon sokat voltunk együtt. Nem szeretnénk tőlük ismét távol lenni, így eleve óvatosan éljük a mindennapokat.”
Ha ajándék, akkor élmény
„Tavaly már bevezettük: karácsonykor a gyerekek kapnak igazi ajándékot, mi, felnőttek csak legfeljebb egy-egy közös élményre nevezünk be. Sokkal jobb ez így, mintha egy nyolcvanhatodik pizsama lenne a fa alatt. Igaz, idén a vacsorautalványokat, főzőtanfolyamokat sem tudtuk beváltani. Pedig ezek a közös programok nemcsak segítenek kiszakadni a mindennapokból, de még inkább össze is kovácsolnak. Ebben az évben még egyszerűbb megoldást választok: kézműveskedni fogok mindenkinek. A kézzel készített ajándékoknál úgysincs személyesebb. A kreatívkodás mindig is közel állt hozzám, azt szoktam mondani, hogy a lelkem mélyén egy pályát tévesztett lakberendező vagyok. A tavaszi karantén idején, amikor a mindennapi élő híradózásra nem volt lehetőség, és kényszerpihenőn voltam, számos DIY-ötletemet valósítottam meg, a varrástól a barkácsolásig. Hiába tértek vissza a hétköznapok, ebből a szenvedélyemből nem adtam alább, sőt minden hétvégén egy kreatív ötletet hozok az Instagram-oldalamon. És milyen jól jön ez az új hobbi most, az ajándékozás közeledtével.”
A legjobb játszópajtások
Orsi két kisfia között nincs egy év korkülönbség sem, Erik hat és fél, Boti öt és fél éves. „Bevallom, nem volt mindig egyszerű a két kicsivel az élet, de az elmúlt hónapokban nagyon jó testvérek lettek – meséli Orsi. – Nem is olyan régen figyeltünk fel arra először, hogy már képesek órákig eljátszani egymás társaságában, mindenféle konfliktus nélkül. Pedig nagyon más személyiségek. A barátaik is különbözőek, miközben egy csoportba járnak az ovisuliban. Biztos vagyok benne, hogy ez a bezártság, ez az egymásra utaltság hozzájárult ahhoz, hogy végre közelebb kerültek egymáshoz.”
