Szöveg: Zellei Dóra Fotó: Zsólyomi Norbert Styling: Haberland-Isai Anita Smink: Gyetvai Viki Haj: Radván Simon Stylist asszisztens: Földi Fanni
Füredi Krisztián szexuálpszichológus, felesége, Füredi Éva pedig mentálhigiéniés szakember. Nem véletlenül választották a hivatásukat, mint ahogyan nem véletlenül találtak egymásra sem. Nagyon hasonlóan gondolkodnak, mindkettőjük identitásának alapvető része a segítségnyújtás. Ennek köszönhető, hogy mind a magánéletükben, mind később, a munkájukban is remek párost alkotnak. Süt róluk a harmónia, az összetartozás. A kedves, egymásra odafigyelő pillantások, melyeket váltanak, magukért beszélnek. Nem csoda, hogy ketten együtt arra is képesek voltak, hogy egy közösen gondolkodó, tettre kész nagy csapat alapjait letegyék.
„Két éve, a covid kapcsán jött először a gondolat, hogy össze kellene a szakmánknak fognia – emlékszik vissza Krisztián. – Akkoriban rengeteg ember került érzelmileg nehéz helyzetbe, nem beszélve az egészségügyi dolgozókról, akik nemcsak fizikailag, de lelkileg is nagyon le voltak terhelve. Több kollégával beszélgettünk, egyeztettünk arról, hogy jó lenne önkéntes alapon segíteni nekik, de mindig annyiban maradt az ötlet. Engem viszont nem hagyott nyugodni a gondolat… Tudtam, hogy ha létrehoznánk egy megfelelő keretet, akkor lendületet kapna a szervezés – könnyen csatlakozni fognak hozzá mások. Évivel belevetettük magunkat a munkába…”
Mint kiderült, a házaspár remekül tudott együtt dolgozni, hiszen a gyakorlatiasság, a praktikumra való törekvés mindkettőjükre jellemző. „Évi projektalapon gondolkodik, így jóval komplexebben rálát a folyamatokra…” – kezdi Krisztián. „Te pedig mindenhez értesz, például a honlapkészítéshez is…” – válaszolja Évi. Végül létrejött a PSZI PONT, a portál, ahol ingyenes online lelki segítséget lehetett kérni. Rengeteg kollégájuk csatlakozott hozzájuk.
Amikor kitört a háború, Éviék megint nem tétlenkedtek: már az első nap segítettek adományokat vinni a határra, ahonnan pedig egy menekült családot hoztak a fővárosba. Már az úton, az autóban arról beszélgettek, hogy újra össze kellene verbuválni az önkéntes lelki segítséget nyújtó csapatot – hiszen tudták, szükség lesz rájuk. A korábban már lefektetett alapokon gyorsan sikerrel jártak: a honlapon ma már 13 nyelven, több mint 300 szakember érhető el. Fontosnak tartják kiemelni, mindez természetesen nem egészségügyi ellátás, hanem egy önkéntes pszichés támogatás, amely során próbálják a kliens saját belső erőforrásait mobilizálni.
„A háború lelkileg is egy rendkívüli helyzet – magyarázza Krisztián. – Az embereknek nincs megoldókulcsuk rá, hiszen nem találkoztak még ilyesmivel. Ez egy nagyon beszűkült tudatállapot, amiből nagyon nehéz egyedül kimozdulni. Pláne így van ez, ha olyan vidékről érkeztek, amelyet konkrétan bombáztak már, vagy hátrahagyták a férjüket, esetleg a már katonakorú fiukat vagy az idős szülőket. Az értük való aggódást áthatja a bűntudat, hogy ők megmenekültek.”
Mivel a meglévő igényeket csatornázták be, gyorsan kiderült, nem csak a menekülteknek van szükségük lelki segítségre.
„A menekülteket befogadók tanúi lettek a félelemnek, ami már őket is traumatizálta: sokukat szorongóvá tett – meséli Évi. – De kiderült az is, hogy fontos magukra odafigyelni az önkénteseknek is, akik fáradságot nem kímélve, akár a családjukat, akár a munkájukat elhanyagolva próbálnak meg segíteni. Mielőtt kiégnek, illetve kimerülnek, fontos észrevenniük a figyelmeztető jeleket.”
Krisztiánékat is megérintette a háborús helyzet, hiszen pont ezért nyújtottak ők is segítséget. De nem tagadják, ők mint szakemberek, tudják miként védjék meg a saját határaikat.
„Amikor kitört a háború, éjt nappallá téve mi is azon dolgoztunk, hogy a magunk keretein belül segíteni tudjunk – emlékezik Évi. – Azóta beállt egy egyensúlyi helyzet, amihez természetesen nekünk is tennünk kellett. A hétvége a családé, a gyerekeinké, sokat biciklizünk, rengeteget vagyunk együtt – kikapcsolódunk, ami elengedhetetlen a lelki egészségünk megtartásához.”
Személyre szabott segítség
Évi a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület munkatársa is, ahol komplex szociális munkával támogatják a Magyarországra érkező külföldieket, köztük az ukrán menekülteket is. Sok ukrán segítővel áll kapcsolatban, egyre jobban megismeri a kultúrájukat. „Nekünk, segítőknek mindig tekintettel kell lenni az igényekre, látnunk és éreznünk kell, hogyan tartanak igényt az odafigyelésre. Az ukránok érthető módon sokszor bizalmatlanok, és azt gondolják, meg tudják egyedül oldani a problémáikat. Nem szívesen kérnek lelki segítséget, pedig sokszor muszáj lenne. Bennem nagyon megragadt egy ukrán tolmács esete, aki olyannyira átélte a mentett emberek sorsát, fájdalmát, hogy teljesen kimerült. Jelenleg nem is tud már dolgozni sem. Az ő példája is azt bizonyította nekem, mennyire nagy szükség van arra, hogy odafigyeljünk magunkra, és merjünk időben segítséget kérni.”