Írta: Zellei Dóra
Már a koronavírus-járvány első hulláma fenekestől felforgatta Kitti életét, hiszen bár újságíróként továbbra is dolgozhatott, minden regényírással kapcsolatos munkáját elveszítette. Nem titkolja, először nagyon kétségbeesett, de aztán olyan rejtett tartalékokat mozgósított magában, amiknek addig a létezéséről sem tudott!
„Úgy gondoltam, nem vagyok egy vállalkozó alkat, hiszen mindig is rossz voltam matekból. Annak dacára, hogy jó a fantáziám, és egy történet cselekményét gond nélkül fel tudom építeni, gyakran nem látok alapvető logikai összefüggéseket. Így mindig is rettegtem attól, hogy üzletileg a saját lábamra álljak. Hát most úgy hozta a sors, hogy nem maradt más választásom. A kiadómnál tavaly szinte megállt az élet, egyáltalán nem lehetett tudni, hogy mit fognak kiadni és mit nem, új projektekről pedig nem is eshetett szó. Konkrétan úgy éreztem, vagy a kezembe veszem az életem, vagy nem jön ki az új könyvem idén.
Az, hogy tartson egy kis szünetet, nem volt számára opció. Bár szabadúszó újságíróként egyik feladatból esett a másikba, regényíróként nem tudott és nem is akart önmagának megálljt parancsolni. A kamasz fia akkor 14 éves volt, home school ide vagy oda, önállóan tanult, csak az angolban és a matekban szorult segítségre. Mivel a férjére minden otthoni feladatban számíthatott, volt alkalma ráébredni: covid ide vagy oda, képtelen magát mint regényírót takarékra tenni.
„Két hét után rájöttem, hogy én nem tudok pihenni… Nekem mindig kell valami következő cél. És ekkor gondoltam egy merészet: miért ne próbáljam meg, és miért ne legyek a magam kiadója? Itt ez a krízishelyzet, hozzuk ki belőle a legtöbbet! Elkezdtem sorra venni a lehetőségeket, kerestem magamnak szerkesztőt, grafikust, nyomdát… Osztottam-szoroztam, és ahogy teltek a napok, a hetek, nem hogy elbizonytalanodtam volna, hanem egyre magabiztosabb lettem. Megéreztem magamban az erőt, hogy akkor most, vagy soha! Hiszen a szabadidőmben ráértem, nem voltak író-olvasó találkozók, nem volt, ami elvonja a figyelmemet. Elhatároztam, ezt az időszakot ennek szentelem, kiderítem, hogy mit, illetve mennyit ér 12 nagyregény után önmagában a nevem. És megtörtént a csoda: az első, saját kiadású könyvemmel, a Lilla titkával életemben először mint regényíró is értékelhető pénzt kerestem. Kilátásba került, hogy egy nap majd lehetek főállású író… Sokan nem tudják, de Magyarországon úgy tíz szerző lehet, aki meg tud élni kizárólag a könyveiből. Boldog lennék, ha egy nap majd lenne lehetőségem csak ezzel foglalkozni, és alkotóként a lehető legjobban fejlődni.”
Kittinek végtelen nagy lendületet adott a változás. Bár egy személyben rengeteg feladatot lát el, magát is meglepi, hogy milyen flottul megy minden.
„Azt kell hogy mondjam, hogy a vírusnak köszönhetően rejtett képességekre leltem magamban. Általa megkaptam azt a bizonyosságot, hogy ha minden kiesik a kezemből, akkor is van valami, ami segít továbblépni. Be kellett látnom: sokkal több vagyok annál, mint amit valaha gondoltam magamról. Úgy döntöttem hát, búcsút veszek a kishitűségemtől.”
És hogy a környezete hogyan fogadta ezt az újdonsült Kittit?
„Mivel a munkamorálom semmit sem változott, nem volt miért nem velem együtt örülni a változásnak. De tény, hogy nemcsak önállóbb lettem, hanem kevésbé rángathatóbb is. Végre megtanultam bizonyos munkákra, amik csak az energiámat viszik, de nem adnak, sőt hátráltatnak a fejlődésben, nemet mondani. A megfeleléskényszerem a tavalyi év hatására nagyon sokat tompult. Már nincs bennem az az érzés, hogy mindig, mindenkinek a rendelkezésére kell állnom, különben mellőzni fognak. És bizony, ez az új önbizalmam már minden döntésemre kihat. Jobban tisztelem önmagam, és nem megyek bele olyan helyzetekbe, amelyek hosszú távon bántalmazóvá válhatnak számomra. Azt persze nem tagadom, hogy lettek új haragosaim. Leginkább azok, akik többé nem tudnak rajtam nyerészkedni.”
Kitti mindig is az az író volt, aki rengeteget foglalkozott az olvasóival a közösségi médiában. Nemcsak azért tette, mert fontos az önmarketing, hanem azért is, mert nagyon élvezi.
„Tíz éve az az alapelvem, hogy egy poszt délelőtt, egy poszt délelőtt. Egy személyes jellegű, egy szakmai. Az olvasókkal történő kommunikáció természetesen magánkiadóként jóval több időt vesz el, hiszen minden egyes könyvrendelés közvetlenül hozzám fut be, emellett rengeteg visszajelzést kapok, szeretetteljes üzeneteket. Nemhogy nem teher ezekre visszaírni, hanem egyenesen felemelő, rengeteg energiát nyerek belőle.”
Új élet, új műfaj
Kitti új regénye már készülőben van. Műfajt is váltott, most egy ifjúsági komédiában próbálja ki magát. Az ország legnagyobb középiskolás rendezvényén, a Csabai Garabonciás Napokon játszódik, amely idén 30 éves. „Idén ősszel, a szép kerek évforduló alkalmából adom ki ezt a könyvet. Nagyon izgalmas most minden: ezekben a napokban fejezem be a kéziratot, készül a borító, szervezem a nyomdát… Egy személyben csinálok mindent, amit egy kiadóban tízen, de nemhogy lefárasztana, egyesen feltölt ez a rengeteg új élmény és feladat.”